Képzeld el Marci történetét.
28 éves, friss házas. Végre úgy tűnik, eljött az idő.
Évekig albérletben éltek. Spóroltak, lemondtak az utazásról, új telefonról, mindent feltettek egy lapra: az első saját álom otthonra.
Az ingatlan már megvan: egy kisebb 68 nm-es lakás Budapest peremén. Nem új építésű, de tetszik nekik. Megvan benne a lehetőség.
Most már csak a hitel kell. Az a „szokásos” dolog, amit mindenki megcsinál. Nem lehet akkora ügy... gondolják.
A bankban mosolyogva fogadják őket. Kávé, víz, gyors időpont, szép prospektus. Úgy tűnik, minden gördülékenyen megy.
„Fix kamat” – mondják.
„Akciós indulás.”
„Előminősítés után már csak alá kell írni.”
Marci nem ért hozzá, de nem is kell... gondolja. A tanácsadónak mindenre megvan a válasza, elvégre ez a dolga.
A dokumentumok bonyolultak, de haladnak vele. Egy-két kifejezés ismeretlen, de hát “mindenkinek van hitele”, biztos rendben lesz.
Aláírják.
Az első pár hónap nyugodt.
Megkapták az olaszországi utazásukat is, ami bónuszként járt a hitel mellé.
("Szuper, de vajon megvizsgáltál a további bankok ajánlatait vagy csak beleugrottak a limitált ajánlatba?")
A törlesztő kiszámítható, a lakás alakul, új kanapé is került. Minden rendben van. Vagy legalábbis úgy tűnik.
Aztán eltelik öt hónap.
És jön a levél. A kamatkonstrukció módosult.
Marci nem érti. Hiszen „fix kamatról” volt szó.
Igen – három évre volt fix. Az apróbetűs részben ott volt, csak senki nem mondta el.
Jönnek a díjak. Kezelési költség, „adminisztrációs díj”, és valami, amit csak „korrigált THM”-ként említenek. Dehát sokak szerint ez "normális".
A törlesztő megugrik. Havi 27.000 forinttal magasabb, mint amire számítottak.
Egy év alatt ez több mint 320.000 forint különbség.
Kiderül, hogy ha akkor megkérdezett volna három egyszerű dolgot, másik konstrukciót kapott volna. Kevesebb kamattal.
Kevesebb kockázattal. És semmiféle trükk nélkül.
Most már tudja.
De már késő.
Minden hónapban, amikor megérkezik az értesítő, ugyanaz a gondolat kíséri:
“Bárcsak valaki előtte elmondta volna… mit kell kérdeznem...